Karantén írásom….


A Munka…. Nagyon hiányzik 😔
13 évesen meghamisítottam a diákigazolványom, hogy a “Mekiben” dolgozhassak nyáron. 15 évesen a Vörösmarty téren árultunk a turistáknak coca- colat egész nyáron.
Mindig is imádtam, ha aktív lehetek.
Sosem voltam a szó igazi értelmében “gyesen”.
Első gyermekem születését követően, az ötödik napon, amikor hazaértünk a kórházból, cca 300 e-mailem pergett le a levelezőprogramban. Simán vittem tovább a céget.
A második fiam születése közben a szülőágyon hívott fel a kolléganőm az ügyvédi irodából, hogy egy külföldi befektetőcsoportnak nagyon kellek, MOST, nem merik megvenni az irodaházat nélkülem 🙂
A harmadik kisfiam babakocsival jött velem, és együtt adtunk el egy telket, amikor kb. másfél hónapos volt. Aztán rendszeresen hordtam magammal, persze csak ahova lehetett. Imádom a munkám, abban pihenek.
Szeretek vele adni és kapok is vele.”
Nagyon hiányzik……